Itt a várva várt négy napos hétvége. Az ember azt gondolja, pihen egy jót, elolvas egy könyvet, elmegy kirándulni a hegyekbe. Aztán rájön, hogy húsvét van, vendégek jönnek, vagy épp locsolkodni kell menni, be kell vásárolni, ki kell takarítani, végül már alig várja, hogy vége legyen ennek az egésznek. „Egyáltalán mi ez a húsvét dolog? Egy vallási ünnep, Istennel kapcsolatos valami… de mi közöm nekem mindehhez?” – teszi fel a kérdést magában.

Valahogy én is így voltam ezzel még pár éve. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy bármilyen közöm lenne Istenhez vagy neki énhozzám. Tudtam, hogy létezik, és azt hittem, ez bőven elég is nekem.

De egy nap elém állt valaki, és elmondta, hogy Jézus Krisztus magára vette az ÉN bűneimet is, és megváltott ENGEM a kereszten. Nagyon megdöbbentett ez a hír! Egyrészt azért, mert nem fért a fejembe, hogy a XXI. században hogy beszélhet erről egy huszonéves fiatal srác olyan meggyőződéssel, mintha mindez élő valóság lenne, mintha tényleg mindennapi kapcsolatban lenne Istennel… Másrészt hihetetlennek tűnt számomra, hogy Istent én külön, személy szerint érdeklem annak ellenére, milyen dolgaim voltak. A kétségeim ellenére feltettem magamban a nagy kérdést: Mi van akkor, ha tényleg ez az igazság??

Végül „megadtam magam” Istennek, behívtam az életembe, hogy meglássam, mit tud velem kezdeni. És megláttam! Betöltött a szeretetével, megújított engem, és azóta is vezet, tanít, és mindent (de tényleg mindent) a javamra fordít!

Szóval a lényeg az, hogy Neked is közöd van a húsvéthoz, vagyis ahhoz, hogy Jézus meghalt, és harmadnapra feltámadt! Isten szeret TÉGED, ismer TÉGED, és szeretne VELED egy apa-gyermek kapcsolatban lenni. A bűneid miatt azonban van köztetek egy fal, amit le kell dönteni. A jó hír viszont az, hogy elküldte ÉRTED a fiát, a Fiú pedig feláldozta magát azért, hogy ÉLHESS! Magára vette a kereszten a TE bűneidet is, és halálával kifizette HELYETTED azok árát. Nem kell a pokolra jutnod, sőt már itt sem kell az ördög szorításában élned, hanem kijöhetsz az életre, ha elhiszed ezt az örömhírt, és behívod az életedbe Jézust, hogy Ő vegye át az irányítást.

Ezzel a jó hírrel szeretnék áldott húsvétot kívánni mindenkinek!

„Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról [írni, beszélni], csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1 Korinthus 2,2)