A gyerekek csodálatos eszközök Isten kezében arra, hogy formálják szüleiket. Ahogy gyermekünk születik, lehetőségünk nyílik arra, hogy egyre többször gyakoroljuk az önátadást, dolgokról való lemondást, türelmet, irgalmasságot… Arra is módunk van, hogy mintát kapjunk arról, vajon az Atya hogyan lát bennünket, miként gondolkodik felőlünk. Persze, nem lehet tökéletes a párhuzam, mivel Isten tökéletes szülő, mi meg hát… még nem annyira.

Egyik nap éppen azon a jól ismert igén gondolkoztam, amely szerint ha olyanok nem leszünk, mint a kisgyermekek, nem mehetünk be a mennyek országába (ld. Máté 18,3). Úgy érzem, Jézus itt nemcsak a gyermeki hitre célzott, hanem ennél többre is. Még jó, hogy van a háznál három gyerkőc, így nem kellett messzire mennem a gyermekélet tanulmányozásához. Végiggondoltam, hogy telik egy-egy napjuk, hogyan viszonyulnak hozzám (vagy akár az édesapjukhoz), és az alábbiakra jutottam:

– Amikor felkelnek, első dolguk, hogy megkeresnek, odajönnek hozzám vagy magukhoz szólítanak. Akkor indul jól a napjuk, ha kapnak egy ölelést, simogatást tőlem.

– Ha fáj valamijük, nekem mondják el először, és hisznek abban, hogy tudok rá valamilyen gyógymódot kínálni (minimum egy gyógypuszit).

– Nem aggódnak azon, vajon mindennap kapnak-e ennivalót; bátran elmondják, mit szeretnének kérni; valamilyen okból azt hiszik, kifogyhatatlan a pénztárcám…

–  Szeretnek velem együtt munkálkodni, örömük van abban, ha segíthetnek nekem; utánoznak mindenben, amit mondok vagy teszek (ezért kellene jobban figyelnem, mit mondok és teszek…)

– Beismerik, ha nem megy valami, és olyankor bevonnak engem is a dologba, mert elhiszik, hogy akarok és tudok is segíteni nekik

– Egy fedél alatt élnek velem, az én otthonom az ő otthonuk is.

Azt hiszem, a mi Mennyei Apukánk is szeretne rólunk hasonló felsorolást írni. A gyerekek tényleg jól mintázzák, hogyan is kellene kötődnünk Istenhez. Az Atya elsősorban arra vágyik, hogy kapcsolatban legyen a gyermekeivel. Nem ötösöket kell neki hazahozni a suliból, hanem Hozzá kell rohanni, akkor is, ha baj van, akkor is, ha épp nincsen. Öröme van abban, ha ébredés után az az első dolgunk, hogy az Ő társaságát keressük. Szeretné, ha Vele együtt dolgoznánk, figyelnénk Őt, mit mond és mit tesz. Lehajol hozzánk, amikor belátjuk, egyedül nem megy, és megmutatja nekünk a megoldást. A legfőbb álma pedig az, hogy az Ő otthona a miénk is legyen!