Zuhanyoztál már ruhában? 🙂

Nem, nem ment el az eszem, csak éppen ezt éreztem a minap, miután egy kedves testvérnőmmel telefonon imádkoztunk. Olyan frissítő volt az a pár perc, mintha letusoltam volna, (csak épp nem lettem vizes, a szempilláimat kivéve…)

Neked van már imatársad?

Ha nincs, szerintem érdemes „beszerezni” egyet! A Bibliában is sok ígéret fűződik ahhoz, ha legalább ketten összefognak, és együtt keresik az Urat:

„Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19-20)

„Hogyan kergethet ezret egy, és hogyan űzhet kettő tízezret?” (5Móz 32:30)

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. […] Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent.” (Préd 4:9-12)

Isten azt ígéri, hogy eljön közénk, meghallgat minket, ráadásul még a nagyobb haderővel is elbírunk, ha nem csupán egyedül állunk neki harcolni.

Nyilván szükséges, hogy egyedül is meglátogassuk a Mennyei Apukánkat, a „belső szobánkban” imádkozva. Ezt az intim közösséget semmi más nem pótolhatja.

Viszont olykor megeshet az emberrel, hogy nincs épp a legjobb formájában szellemileg (sem). Velem is volt már úgy, hogy a láztól legyengülve kényelmesebbnek tűnt az önsajnálat és a gyengélkedés, mint imában viaskodni. De akkor hogy, hogy nem épp felhívott egy testvérem, és imádkozott értem/velem. Úgy éreztem ima közben, mintha egy sötét, sűrű rengetegből vezetnének ki kézen fogva a világosságra és a tágas térre.

Látszólag nem sok: pár percet együtt töltünk Isten előtt. Ám ezalatt a pár perc alatt mégis fontos dolgok dőlhetnek el!

Légy te is nyitott, imádkozz a testvéreiddel!