Napok óta küzdök azzal, hogy újra visszatérjek egy elhanyagolt, de nagyon áldásos szokásomhoz, a hajnali keléshez. A telefonom eddig is próbált minden nap 5 órakor ébreszteni, de én egy laza mozdulattal újra és újra hárítottam a funkciót, és gond nélkül adtam még magamnak másfél órát. Aztán rájöttem, hogy a plusz alvásidő csak ideig-óráig boldogító… Sokkal többet nyerek, ha sikerül felkelnem, és Istent keresem: Bibliát olvasok, imádkozom vagy csak úgy Rá figyelek (vagy mindezeket egyszerre 🙂 ). Az esetek nagy részében egészen más egy ilyen formán indított napom: valahogy minden flottul megy, gördülékenyen, „keresztényül” fogalmazva áldás van a dolgaimon, a történéseken. Valójában nem igényel túl nagy erőfeszítést, egyszerűen el kell dönteni, kiszállok-e végre az ágyból (és a komfortzónámból is egyúttal)?

Nem azt mondom, hogy a nap többi részében nem lehet Istent keresni, de úgy érzem, a kora reggeli óráknak sajátos szerepük van. Ilyenkor valahogy könnyebb ráhangolódnom a mennyei csatornára. Csendes még a város, csendes még a család, és a testem-lelkem sem tér még magához annyira, hogy rögtön követelőzzön: „Etess-itass meg, kényeztess, velem foglalkozz!”. Isten pedig (mivel Ő sosem szunnyad) frissen és örömmel vár engem az Ő finom, tápláló reggelijével. Ő mindig aszerint állítja össze a menüt, hogy éppen mire van leginkább szükségem: ha kell, megfrissít, felvidít; megvigasztal; bátorít; erőt ad; van, hogy, könnyebben emészthető, de előfordul, hogy napokig emésztendő étket kapok.

Ez a fajta étel mindig változatos, abszolút egészséges, mellőz minden káros hozzáadott anyagot, és nagymértékben hozzájárul a hosszú (örökké tartó) élethez. Semmi mással nem pótolható, és nincs még egy ilyen táplálék, amely ennyire jó hatással lenne az ember testére-lelkére-szellemére!

Ajánlom neked is, jó étvágyat hozzá!