„Mivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül?

Fölhasználják-e a fáját, hogy valamit készítsenek belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenfélét akasszanak rá?

Inkább tűzbe dobják, hogy az megeméssze. És ha a két végét megemésztette a tűz, ha már a közepe is parázslik, alkalmas-e még valamire?” (Ezékiel 15,2-4)

Igent mondtunk a hívásra, miszerint kövessük Jézust. Jézus azt mondja, hogy „ha valaki nekem szolgál, engem kövessen.” (János 12,26) Őt választottuk, az Ő útjait, megoldásait. Ez azt is jelenti, hogy el kell hagynunk a régi, jól megszokott útjainkat. Sokszor egyszerűbb, kényelmesebb lenne kiskapukat keresni (úgyis ezt látjuk a világban, magunk körül), látszólag gyorsabb eredményeket is elérhetnénk, ha úgy tennénk, ahogy a világ diktálja.

De akkor mitől vagyunk mi mások? Miben fog meglátszódni, hogy mi Jézust követjük, és a tanítványának valljuk magunkat? Ha mi is az élvezeteket, a pénzt hajszoljuk, a saját érdekeinket helyezzük előtérbe, hazudozunk-csúsztatgatunk, átkozódunk, szitkozódunk, bosszút állunk, akkor tényleg olyanok vagyunk, mint az erdő fái közé került szőlővessző. A szőlő egyszerűen nem illik oda. Nincs már a szőlőskertben sem, de az erdő fái sem fogják befogadni, sőt, az „eltévedt” szőlővessző sem fogja ott hosszú távon jól érezni magát. A szőlőnek napfényre és melegre van szüksége az életben maradáshoz és a gyümölcsterméshez, ezt az erdőben nem kapja meg. A szőlősgazda már nem tudja őrizni, táplálni és metszegetni sem.

Jézus azt mondja, hogy: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.” (János 15,1-2)

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János 15,5)

Ezzel nem vádolni akarta a tanítványait, csak figyelmeztetni. Nélküle nem tehetünk semmit, csak annyit, amire emberi erőnkből futja. Azonban van ennél több: a gyümölcstermő, kiteljesedett élet, azaz benne lenni az Ő Királyságában! Ha vágysz erre, maradj meg Őbenne, és figyelj Rá, engedelmeskedj Neki!

Ha úgy érzed, kikerültél a szőlőskertből, és jó ideje nem teremnek már rajtad a Lélek gyümölcsei (ld.Galata 5,22), és valahogy ijesztő az a sok fa körülötted; ha nem érzed már a meleget, a fényt, és hiányzik a neked való táplálék is, térj vissza, a gazda rád vár! Engedd, hogy sütkérezhess az Ő jelenlétében, engedd, hogy gondos kezei megtisztítsanak, megmetsszenek, hagyd, hogy szavának karóihoz igazítson téged. Fogadd el a szőlőtő éltető nedvét, éledj fel, és meglátod, a gyümölcsök hamarosan megjelennek rajtad!