Egyik este Rebeka és Izsák történetét olvasta a férjem a lányainknak (1Móz 24). Kíváncsian hallgatták, hogyan mutatta meg Isten Ábrahám szolgájának, ki lesz az Izsáknak való feleség. (A szolgáló azt kérte, hogy Isten úgy mutasson rá a megfelelő társra, hogy amikor vizet kér a forrásnál, ezt a választ kapja a lánytól: „Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom.”) A gyerekek izgatottan várták, mikor jön végre az esküvős rész. Én meg azon gondolkoztam közben, hogy a Fiú egy olyan menyasszonyra vár, aki önként hajlandó túlmenni azon, ami a kötelessége, amit kérnek tőle, vagy amit a szokások, esetleg a józan ész diktálna. Egy olyan szövetségesre vágyik, akinek nem teher folyamatosan a forráshoz futni, hogy onnan merítsen a korsójába.

Rebeka habozás nélkül megitatta a tevéket is. Nem törődött azzal, hogy ez plusz idő és energia lesz számára. Nem ment tovább legyintve, hogy ő aztán nem foglalkozik egy idegen ember tevéivel. Valószínűleg nem is mérlegelte ezeket, hanem azt nyújtotta, ami a bensőjéből áradt ki.

Ezzel nem arra szeretnék célozni, hogy Isten népének meg kell dolgozni azért, hogy ott lehessen a menyegzőn, hiszen hit által és kegyelemből van az üdvösség. Rebeka sem a jutalomért osztotta a vizet hosszú-hosszú ideig, hiszen akkor még nem tudhatta, hogy mi járatban volt ott Ábrahám szolgája. Nem is sejtette, hogy amit tesz, az lesz a jel, hogy ő a kiválasztott menyasszony. Ő csak tette, amit már lehet, hogy máskor is megtett: megosztotta a forrásból jövő vizet másokkal. Adta az idejét, erejét, figyelmét. Ennek pedig nem maradt el a jutalma, Eliézer ékszerekkel és ruhákkal ajándékozta meg, hogy felékesítve mehessen vőlegénye elé.

Ha már a ruhánál tartunk… el tudnál képzelni egy olyan esküvőt, ahol szakadt, koszos ruhában jelenik meg a menyasszony? A menyegző egy olyan esemény, amire még vendégként sem mennénk foltos, gyűrött ruhában. Istennek is gondja lesz arra, hogy felkészítse a menyasszonyt. Kihozza őt a mellékvágányokról, visszatéríti a Jelenlétbe, hogy tiszta és ékes ruhában jelenhessen meg.

De van, amit nem tehet meg helyettünk az Úr. Nem dönthet helyettünk lemondásokról, kényelmesség otthagyásáról vagy saját magunk odaszenteléséről. Ez bizony a mi részünk, amit meg kellene tennünk, kegyelem ide vagy oda.

Ha vágysz erre a felékesített, megtisztított állapotra, ha készen akarsz állni a nagy napra, kezdj több időt tölteni a forrásnál, és itasd meg a tevéket is!