Istennél sok minden teljesen fordítva működik, mint ahogy azt emberileg gondolnánk. Ő azt mondja, ha gyenge vagy, rosszul érzed magad, meríts erőt abból, hogy Őt dicséred. „Nem elég, hogy nem sajnál, még énekeljek is Neki?!” Igen!! Már a tudomány is rájött, hogy az éneklésnek bizony jó hatása van: elűzi a depressziót, a félelmet, endorfin termelődik, vagyis valamitől elkezded derűsebben látni a dolgokat, és öröm tölt be. Gondolj bele, ha csak úgy általában dalolgatsz, már az hat rád, akkor mennyivel inkább hatása lehet annak, ha az élő Istennek fejezed ki énekkel, hogy jelenlegi nyomorult helyzetedben is Őrá szavazol, Tőle vársz megoldást! Nem elég, hogy elszáll közben az aggodalmad, félelmed, ráadásul betölt téged Isten szeretete, békessége és öröme. Ez az, ami tartósan továbblendít téged!

Biztos jól ismered már Nehémiás könyvéből (vagy akár könyvjelzőkről, hűtőmágnesekről :)) azt az igét, hogy „az ÚR előtt való örvendezés a ti menedéketek (más fordításban: erősségetek)”. Én is tapasztaltam már, hogy amikor sikerült eldöntenem, hogy már pedig én most félelem helyett inkább dicsőítek, fordulatot következett be bennem vagy a körülményeimben.

Az első gyermekem születésénél próbáltam mindenféle légzőgyakorlatokkal elterelni a figyelmemet a vajúdás nehézségeiről. Tényleg segített valamilyen szinten az, hogy nem a fájdalomra koncentráltam, hanem arra, hogy négyet számolva belégzés, ötre meg kifújás. Aztán a második babánál elhatároztam, hogy én inkább járkálva imádkozom (nyelveken) és dicsőítek várakozás közben. Képzeld, bevált! Isten megáldott azzal, hogy fájdalmak nélkül, másfél óra alatt megszületett a 4 kilós picinyem.

Olyan is adódott, hogy épp semmihez-sincs-ma-kedvem hangulatban indult a napom. Gondoltam, csak azért is dicsérem Istent. Pár óra múlva már azt vettem észre, hogy Jézus csodáiról beszélgetek egy anyukával a játszón, majd imádkozom, hogy álljon helyre egy régi betegségéből.

Egy másik alkalommal pedig annyira fájt a vállam, hogy nem bírtam a magasba emelni a jobb kezem. Elkezdtem dicsőíteni, érdekes, de épp a „Kezem felemelem” című dal jutott eszembe. Fél óra múlva már nyoma sem volt a fájdalomnak.

Vesd be te is ezt a csodafegyvert, minél gyakrabban! Biztos találsz rá okot, akár ma is! Ha örömöd van, azért, ha nehézséged van, akkor még inkább! Lehet, hogy nehéz lesz elkezdened, de az biztos, hogy kimozdít téged! Nem onnan fogod már folytatni a napod, a helyzeted, ahonnan elkezdted.

„Énekeljetek Istennek,

zengjetek nevének!

Készítsetek utat

a pusztában száguldónak!

Úr az ő neve, vigadjatok színe előtt!” (Zsolt 68:5)

Tudod, az útkészítés nem mindig könnyű, ásni kell, vagy épp gödröket feltölteni, de amint elkészül az út ezekben a puszta, sivár helyzetekben, az Úr beszáguld oda, és megoldást hoz!