Te mit tennél, ha édesanyád több száz kilométerre tőled épp egy hét órás műtéten esne át, ahol egy egész orvosi csapat küzd azért, hogy a ráknak nyoma se maradjon a szervezetében? Félnél, hogy most mi lesz? Siratnád őt előre, mert ez bizony egy elég reménytelen helyzet? Esetleg reménykednél abban, hogy valami jó csak történik majd? Vagy elhinnéd mindazt, amit Isten mondott a gyógyulásáról, és imádkoznál érte?

Az egész úgy kezdődött, hogy éreztük, valami nem stimmel Anya szervezetében. Gondolta, elmegy kivizsgáltatni. Még egy orvos sem látta, amikor Isten már jelezte, kapcsoljuk be a biztonsági öveket: „Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta…” (Filippi 2:27) Azért a figyelmeztetés ellenére is rázós volt szembesülni a diagnózissal, hogy tényleg súlyos a helyzet, sok az áttét, sokak szerint kiműthetetlenül… Isten viszont szólt, és azért tette, hogy higgyünk és harcoljunk. Hálás vagyok, hogy országszerte többeket is beállított ebbe a harcba.

Hálás vagyok azért is, mert Isten adta nekünk az ima nevű csodafegyvert! Látszólag nem nagy ügy: elmondom Istennek, mi a helyzet, és kérem, hogy segítsen, vagy éppen emlékeztetem az ígéreteire. A színfalak mögött azonban mégis komoly folyamatok zajlanak. Bár nem látjuk, az imák hatására Isten keze megmozdul, és átfordulnak helyzetek: a vak látni kezd, a béna járni, a rákos beteg pedig meggyógyul és felépül.

Tudod, amikor kézhez kaptam egyszer egy nagyon sok nullás csekket az egyik hivataltól (időbe telt, míg egyáltalán kibogoztam, mekkora is az összeg…), halottnak és reménytelennek éreztem a helyzetünket és a jövőbeli egzisztenciánkat is. Eszembe jutott egy történet a Bibliából, amikor Ezékiás király az Úr elé terítette azt a levelet, amiben halálosan megfenyegette őt az ellenség. Én is Isten elé tettem a csekket, és könyörögtem, hogy hozzon szabadulást. Isten pedig szólt, épp a fent említett történetből, ahol ezt ígérte a királynak az ellenséggel kapcsolatban: „Nem jut be abba a városba, és nyilat sem lő ki rá, nem fordít feléje pajzsot, ostromsáncot sem épít ellene. (…) Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért…” (2 Kir 19:32,34) Isten szólt, és az Ő szavára elkezdtünk hinni. Nem tudtuk, mit tegyünk, egyszerűen elkezdtük imádkozni a fenti igét. Isten ugyanis megteszi, amit ígér. Ebben az ügyben is így történt. Sok-sok nullát elengedtek, és lement rólunk ez az óriási teher.

Nálad mi a helyzet? Minden rendben? Vagy van éppen pár rendezetlen ügy, megoldatlan (vagy megoldhatatlan) téma az életedben? Akkor élesítsd az ima nevű csodafegyvert, ami már a te kezedben is ott van! Úgy tanulsz meg bánni vele, ha elkezded használni. Kérj Istentől lőszert az Ő beszédéből és erősítést is magad mellé, hogy legyen fedezeted a tűzvonalban. Talán nem azonnal halottak fognak feltámadni a szolgálatod nyomán, de halott helyzetek bizonyosan életre fognak kelni, ha hittel imádkozol fölöttük!