Az ovi öltözőjében a szokásos „Anya, hiányozni fogsz…” című szájgörbítős monológot egy bábszínházi élménybeszámolóra cserélte le reggel a legkisebb lányom. Nagy átéléssel mesélte az egyik csoporttársának és az anyukájának, hogy egy húsvéti mesét látott hétvégén. Nagyjából elmondta, hogy miről szólt, majd így zárta az ismertetőt: „A kislány nagymamája elmondta Panninak, hogy a húsvét arról szól, hogy feltámadt az Isten.” Majd elindult a mosdóba, hogy kezet mosson, mielőtt belép a csoportba. Büszkén és meghatottan néztem utána. Nem amiatt, hogy milyen ügyes-okos-szép az én gyerekem (pedig egyébként az 🙂 ). Most az érintett meg, hogy Isten milyen tökéletes. Emberi ésszel fel nem fogható, hogy Isten létére emberré lett, hogy aztán szeretetből vállalja helyettünk a halált, és megmentsen minket. Minket, akik még nem is tudtunk, és nem is akartunk tudni róla. Ezt a jó hírt pedig úgy juttatja el az emberi szívekhez, olyan egyszerű és tiszta formában, hogy még egy hároméves gyerek is tovább tudja adni. Petra tudtán kívül három szóban összefoglalta a lényeget: feltámadt az Isten. Neki már természetes, hogy Jézus egyenlő Istennel. Ehhez nyilván nem kellett neki sok igei alátámasztás, teológiai fejtegetés, egyszerűen elhiszi, hogy ez így van.
A Bibliában az áll, hogy „tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” (1Korinthus 1,21). Tényleg értelmetlennek tűnhet első hallásra (nekem is az volt, emlékszem rá), hogy egy általam ismeretlen valaki meghalt értem. Nem értettem azt sem, hogy az, hogy elhiszem-e ezt az egész megváltós-feltámadós dolgot, kihatással lesz az egész földi és az azon túli életemre. „Hogyan lehet egyáltalán hatással rám egy olyan esemény, ami évezredekkel ezelőtt történt?! Hogyan is érinthetne ez engem, hiszen még csak meg sem vagyok keresztelve” – gondoltam akkoriban.
Az evangélium valójában egyszerű, mert mindenkinek szól: az értelmesnek, a fogyatékosnak, a műveltnek és az analfabétának, a gazdagnak és a szegénynek, a kicsiknek és a nagyoknak. Sajnos manapság már gyanút kelt bennünk, ha valami ennyire egyértelmű, átlátható. Keresnénk, hogy van-e vajon apró betűs rész, nincs-e átverés mögötte, esetleg megdönthető-e egy másik elmélettel. Az evangélium pedig tényleg egyszerű: vagy hiszünk, vagy nem.
Egy látszólag egyszerű döntés: el mered-e mindezt hinni, vagy még tovább keresed az igazságot? Mersz-e felhatalmazást adni Istennek, hogy vezesse az életed, vagy még te szeretnéd szorongatni egy ideig a kormányt?
Jézus feltámadt, megtörte a halál erejét. Gondolod, rajtad nem tudna segíteni?