Pár hete majdnem eltörtem az ujjam. Még mindig fáj és csak korlátozottan használható. (Azt alig merem leírni, hogy teregetés közben sikerült ennyire beütnöm…) Ahogy nézegettem a feldagadt, liluló ujjamat, azon kezdtem el gondolkozni, hogyan is viszonyul a test egyetlen testrészéhez, ha az bajba kerül:
- A fájdalmat az egész testem megérezte.
- Az ütés pillanatától kezdve különös figyelmet kapott a sérült ujjam: a testem minden része felé fordult, érte járt közben. Borogattam, orvoshoz vittem, mindent megtettem érte, amit csak tudtam.
- Rengeteg mozdulatnál éreztem a hiányát, nem pótolhatta más testrészem tökéletesen. Annak az ujjamnak meghatározott szerepe van a feladatok elvégzésében.
- Egyáltalán nem mondtam le róla, hozzám tartozik. Tudom, hogy helyre fog állni, bízom benne, hogy ugyanolyan jól fog működni egy napon.
Isten csodálatosan eltervezte, hogy egymáshoz kapcsolja gyermekeit. Az Igében az áll, hogy Jézus a Fő, és „ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik Isten szerinti növekedéssel (Kolossé 2,19). Ő tudja és látja, hogy korántsem vagyunk tökéletesek, szükségünk van egymásra, egymás támogatására és kiegészítésére. Ez segít abban is, hogy belássuk, a másik értékes, sőt, nálunk különb: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2,3-4)
Ujjítsuk, vagyis újítsuk meg gondolkozásunkat, vegyük észre a sérült ujjakat a gyülekezetben, álljunk melléjük, és segítsük át őket a nehéz szakaszokon! Mindannyiunkban van olyan Istentől kapott készség vagy ajándék, amivel a nehézségben lévők mellé állhatunk: akár imával, bátorítással, esetleg anyagi támogatással vagy azzal, hogy együtt érzünk velük, meghallgatjuk őket (és még számtalan személyre/helyzetre szabott áldáscsomag rejlik bennünk!).
Ha éppen te vagy most az ujj szerepében, akkor ne csüggedj, a Fő nem mond le rólad, és ezáltal a Teste sem. Ne szakadj le róla, maradj meg benne, és bízz Isten megtartó kegyelmében! Azért, mert most megfáradtál, vagy megtörtnek érzed magad, még ugyanúgy a Test értékes része vagy. Isten nem azért talált rád, és illesztett be a neked elkészített helyre a Testében, hogy a traumák után lecseréljen téged. „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róma 11,29). Számára sosem késő és egyáltalán nem lehetetlen visszaállítani téged arra a pályára, amit számodra álmodott meg.
U.i.: Szeretettel ajánlom ujjaknak, jaj, már megint… szóval, szeretettel ajánlom újaknak és régebbieknek is a Kelj fel, tündökölj! című rendezvényt megfrissüléshez, újrakezdéshez, Istennel való találkozáshoz. (bővebben: facebook.com/keljfeltundokolj)