A lányokkal gyalogoltam az úton éjszaka, aztán egyszer csak vízen, egy hajón találtam magam (nappal volt). Először, mintha csak a hírekben hallottam volna, utána ott voltam személyesen. Folyón, hajón voltam, és rengeteg hajót láttam, nagy hajókat. Emberek voltak rajtuk, és mindegyik hajó lángolt (hallottam és láttam). Az emberek ordítottak, kiabáltak, pánik és félelem volt. Elsőre félni kezdtem. Nem a lángolás volt a legijesztőbb, hanem az emberek gonoszsága. Nem segítettek egymásnak, aztán rájöttem, hogy csak félnek. Eszembe jutott az Ige, hogy engem a veszedelem közepette, tízezer között is megőriz az Úr. Megnyugodtam. Már nem féltem. Azt kezdtem keresni, hogy mit lehetne tenni az emberekért, hiszen tudtam, hogy megőriz az Úr.

Egy másik hajó közel került. Összetűzés a hajón egy emberrel, aki a gyerekeknek akart valami rosszat, de aztán nem lett belőle semmi. Felébredtem.

Emlékszem, azt néztem álmomban, hogy mindegyik hajó lángol-e és egy sincs, ami nem? Mind égett. Jöttek egymás után, közel egymáshoz, nagyon közel.

Gondolkoztam, mit jelent ez. Szerintem ez nem a koronavírusról szól, hanem arról, hogy milyen idők jönnek: egyre kevesebb lesz a semleges “békeidő”, egyre gyakrabban jönnek olyan események, amik megrázkódtatást jelentenek. Aztán szinte már csak ilyenek jönnek egyre-másra, nem lesz köztes “megnyugvó” idő. Amikor azt kezdtem keresni, hogy mit lehetne tenni, érdekes, de az szóba sem jött, hogy eloltani a hajók tüzeit. Valahogy tudtam, hogy ezeket a tüzeket eloltani már nem lehet, nincs értelme. Az embereket kell megkeresni, akiket még meg lehet menteni. Az volt az érzésem, hogy ekkor már nem sok ilyen ember lesz.

A világ félni fog. Akik nem hisznek, félni fognak. De akik bíznak az Úrban, azok megmenekülnek, mert az Úr megtartja őket. Ahogy megy az idő, egyre kevesebb ember lesz, akit még meg lehet menteni az Úrnak, olyan nagy lesz a gonoszság. De akkor is meg kell keresni azt, akit még lehet, ez a feladatunk.

Az volt az érzésem, hogy a helyszín a Duna, Budapest, a Parlament előtt. Bár nem érzem, hogy ennek lenne jelentősége.

Belvárosi Gyülekezet Prófétai csapata – Szabó Júlia

Ships in flames

I was walking on the street in the night with the girls, then suddenly I found myself on water, on a ship (by then it was day). First, it was as if I was hearing about it on the news, then suddenly I was there. I was on a river, on a ship, and I saw a lot or very large ships. There were people on them, and all of them were burning (I heard and saw this). People were screaming, there was panic and fear. At first I started to fear. The flames were not the scariest part, but the wickedness of the people. They were not helping each other, but then I realized they were just afraid. The verse popped into my mind that says that the Lord will protect me in danger, even among ten thousand others. I was calmed. I was not afraid anymore. I started to look for what I could do for the people, since I knew that the Lord would keep me.

Another ship started closing in. There was an argument with a person, who wanted to do something bad to the children, but in the end, he didn’t do it. I woke up.

I remember, in the dream, I was watching whether all ships were burning, and whether there was one which wasn’t. All of them were burning. There were coming after each other, close to each other, very close.

I was thinking about what this could mean. I do not think this is about the coronavirus. but rather what kind of times are ahead: there will be less and less neutral ‘peace times’, and there will be more frequent events that will cause shaking. After that almost only such events will occur, right after each other, and there will be no intermediate ‘calming down’ season. When I started looking for what I could do, it was interesting, but it didn’t even come up that I should extinguish the flames of the ships. Somehow I knew that these flames cannot be extinguished anymore, it’s meaningless. I have to look for the people who can still be saved. I had the feeling that in these times there will not be too many of these people.

The world will be in fear. Those that don’t believe, will fear. But those who trust in the Lord will be saved, because the Lord will keep them. As time passes, evil will increase in such a manner, there will be less and less people who can still be saved for the Lord. But we will still have to look for those who can be saved. This is our task.

I had the feeling that we were on the Danube in Budapest, in front of the Parliament. But I don’t think this is meaningful.

Prophetic team of Downtown Church – Júlia Szabó