„Egy fordított normandiai partraszállást mutatott az Úr. Egy sereget, ami nem a part felé, hanem a tenger felé indul. A szárazföld belsejéből érkező keresztények alkotják ezt a hatalmas sereget, akik jönnek, megérkeznek kisebb csapatokban, vagy épp egyénileg. Nem mindenki, de sok közöttük a sebesült, vagy akiknek béklyó, vagy bilincs is van a lábán, ami járásukat […]

Rendhagyó Istentisztelet, ahol senki nem azt tette, amit előre eltervezett, bár az igehirdető prédikált, a dicsőítő imádkozott, a próféták prófétáltak. Miről szólt dalokban, tettekben, igében? A saját utolsó vacsoráinkról a döntések völgyében…

Nith András bátorító prédikációja arról, hogy a Királyságban élni és a pusztában vándorolni között érdemes dönteni a Királyság részére. Kereszténynek lenni jó, Királyságos kereszténynek lenni a legjobb-de ehhez mindent át kell adni az Atyának.